Ibrahimovic szinte nem is volt a pályán, és még az is belefért, hogy kihagytunk egy tizenegyest. S maradt még egy pici esély arra, hogy kijussunk a 2012-es Eb-re, ehhez azonban kell még egy kis szerencse.

Katasztrofális előjelekkel várta a találkozót Egervári Sándor csapata, ugyanis öt alapembere (Gera Zoltán, Juhász Roland, Dzsudzsák Balázs, Szalai Ádám és Vanczák Vilmos) sérülés, illetve eltiltás miatt nem állhatott a kapitány rendelkezésére. Eközben a sérült hírében álló Ibrahimovic svéd oldalon néhány nappal a mérkőzés előtt bejelentette, teljesen egészséges, így szívesen áll a feladat elé, hogy 2002, 2005 és 2009 után ismét pontot, pontokat érő gólt szerezzen ellenünk.

Aztán szép rendben indult a mérkőzés, nyoma sem volt annak, hogy Erik Hamrén vendégkapitány csak egy cserekapust kellett, hogy váltson a meccs előtt, bátran odaléptek Liptákék a tornyoknak, és a fellocsolt pályán remekül élő Rudolf Gergely révén kiharcoltunk egy tizenegyest viszonylag korán. Ám a lehetőséggel az alkalmi csapatkapitány Hajnal Tamás nem élt, kapufára püfölte a játékszert… Az elpuskázott lehetőség megfogta a mieinket, Svédország is lőtt egy kapufát, de Király a kulcsmomentumokban a helyén volt. A félidő végén ráadásul – váratlanul – meg is szereztük a vezetést; Rudolf mutatott be egy lövőcselt, miközben a leshatáron kilépő Szabics elé gurított, aki leheletfinom emeléssel mattolta Isakssont.

A második játékrészt más fordulatszámon kezdték a svédek, de egy idő után elbizonytalanodtak, és hibáikból Hajnal és Rudolf előtt több gólszerzési lehetőség is adódott. Ennélfogva ekkor az volt a váratlan, hogy a svédek kiegyenlítettek – Elmander meg sem állt Király kapujáig jobbról indulva, de önzetlenül az addig is igen aktív Wilhelmsson elé tálalt, 1-1.

A hajrára fordulva igen hektikussá vált a játék, Liptákot sérülés miatt cserélni is kellett, és újoncot avatott válogatottunk – Stieber Zoltán Mainzból a csapatkapitány Hajnalt váltotta. A svédek mindent megtettek azért, hogy az utóbbi években megszokott budapesti egygólos sikerüket elérjék, de az utolsó percben a semmiből megszereztük – Rudolf Gergely révén egy jobb oldali akciót váltottunk gólra! Az eredmény nem változott (a svéd meccseknél szokásostól eltérően), 16 év után újra igazi tétmeccset nyertünk jegyzett Európai topcsapat ellen! És ismét ama Svédország ellen, amely ellen az elmúlt 5 találkozónk alkalmával ötször kikaptunk. Kijuthatunk még az Eb-re is, azonban ehhez a svédeknek San Marinón kívül már sem Finnországot, sem Hollandiát nem szabad legyőzniük.

Folytatás – számunkra – kedden a Finnországtól 4-1-es vereséget szenvedő Moldova ellen, majd jönnek a finnek, amivel búcsúzik a jó öreg „Népstadion”. Átépítik. Van remény: talán lesz miért!

MAGYARORSZÁG–SVÉDORSZÁG 2–1 (1–0)
2011. szeptember 2. 19.45 Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 23 000 néző
vezette: Skomina – Arhar, Stancin (mindhárom szlovén)
gól: Szabics (44. perc, 1-0), Wilhelmsson (60., 1-1), Rudolf (90., 2-1)
sárga lap: Majstorovic (18.), Ibrahimovic (35.), Lipták (48.), Wilhelmsson (49.), Szabics (50.)
MAGYARORSZÁG: Király – Varga, Lipták (Sándor, 74.), Korcsmár, Laczkó – Vadócz, Elek – Koman, Hajnal (Stieber, 66.), Rudolf – Szabics (Priskin, 80.).
SVÉDORSZÁG: Isaksson – Lustig, Granqvist, Majstorovic, Wendt – A. Svensson (R. Elm, 53.), Källström (Wernblom, 88.) – S. Larsson (Toivonen, 68.), Elmander, Wilhelmsson – Ibrahimovic. (pr)

MNO, Bucsy Levente